Jézus megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?“ Így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamely más prófétának.“ Jézus erre hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vag.“

A halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen.

Pál apostol írta a tesszaloniki híveknek: hitetekben nagy vigasztalást találtunk minden ínségünk és szorongatásunk ellenére is.

Jézus mondja: A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.

A feltámadás után egy héttel a tanítványok ismét együtt voltak. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Tedd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!”

Krisztus a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat.

Jézus Krisztus által hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül és medicsőítette — hogy higgyetek és reméljetek Istenben.

Jézus mondja: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra.