„Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek” (Máté 5,7) Jézus nem ígér mást az irgalmat gyakorlóknak, mint azt, amit már eddig is éltek- irgalmasságot. A többi boldogság esetében az ígéret valami többletet is tartalmaz, távolabb mutat: akik sírnak, vigasztalást nyernek; a tisztaszívűek meglátják Istent. De mi többet tud adni Isten azoknak, akik irgalmasak? Az irgalom Isten teljessége és az emberek teljessége is. Az irgalmat gyakorlók már most Isten életét élik.
Az „irgalom” régi szó. Hosszú története során nagyon gazdag jelentésre tett szert. Az újszövetség nyelvében az ógörögben megfelelője az eleos. Ez a szó ismerősen cseng a Kyrie eleison imából, mellyel Isten irgalmasságát kérjük a magunk számára. Az Újszövetség görög változatában az Eleos rendszerint a héber hesed szó megfelelője. Ez az egyik legszebb szó a bibliában- gyakran fordítják egyszerűen szeretetnek.
Hesed, irgalom vagy szeretet a szövetség szótárának szavai. Isten szemszögéből nézve a feltétel nélküli szeretet megfelelője: mikor valaki képes fenntartani egy kapcsolatot tekintet nélkül arra mi történik: „Szeretetem soha nem hagy el téged” (Izaiás 54,10). Mivel Isten népével kötött szövetsége már a kezdetektől fogva nem más, mint megtört ígéretek és új kezdetek sorozata (Kivonulás 32-34), egyértelmű, hogy egy ilyen feltétel nélküli szeretet magában foglalja a megbocsátást, és szükségszerűen irgalmas is.
A görög eleos-t gyakran használják a héber rachamim szó fordítására is. Ezt a szót gyakran használják a hesed-del együtt, de sokkal több érzelmet hordoz magában. Szó szerint a belsőségek szó fordítása, amely a rechem szó többes száma, ami az anyaméhet jelenti. Irgalom és könyörület – az anya mélységes szeretete kisgyermeke iránt (Izaiás 49,15); az apa gyöngédsége utóda iránt (103,13 Zsolt) a fivérek és nővérek közötti átható szeretet (Teremtés 43,30).
Az irgalom bibliai értelemben sokkal több, mint Isten szeretetének egy szeletkéje. Az irgalom bizonyos értelemben maga Isten. Isten háromszor nyilatkoztatja ki Mózesnek saját Nevét. Először így szól: „Vagyok, aki vagyok” (Kivonulás 3,14). Másodszor ezt mondja: „Könyörülök, azon, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik” (Kivonulás 33,19). A két kifejezés ritmusa azonos, a másodikban a könyörületesség és az irgalom a létezés szinonimáiként szerepelnek. Ezt erősíti meg az Isteni név harmadik kinyilatkoztatása is: „Uralkodó Úr, irgalmas és kegyes Isten, hosszantűrő, nagy könyörületességű és hűségű” (Kivonulás. 34,6).
Ez utóbbi forma jelenik meg a prófétáknál és a zsoltárokban is, különösen a 103. zsoltár 8. versében. A központi részben (11-13 versek) a zsoltáros Isten irgalmasságának hihetetlen nagyságát magasztalja: „Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött olyan nagy az ő irgalma…” Az irgalom Isten fennköltsége, transzcendenciája, de ugyanakkor embersége is. Ha így fogalmazunk: „Amint az apa könyörül gyermekein…” Mindez olyan emberfeletti, ugyanakkor olyan közeli, eltöröl minden gonoszságot: „Amilyen messze van a kelet nyugattól, olyan messze veti el vétkeinket…”
Az Irgalom az Úr legistenibb tulajdonsága, az emberben pedig a legmagasztosabb vonás „Irgalommal és kegyelemmel koronáz meg” ahogy a 103. zsoltár fogalmaz. Hasonlóan fogalmaz a 8. zsoltár is, ahol az Isten az embereket „dicsőséggel és tisztelettel" koronázza meg. A saját képére formált embert az Isten arra hívja, hogy osztozzék vele dicsőségében és szépségében. Ez az erős szeretet és irgalom tesz minket valóban Isten életének részeseivé.
Jézus szavai: „Legyetek irgalmasok, mint ahogy Atyátok is irgalmas” (Lukács 6,36) az ősi parancsolatot visszhangozzák: „Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” (Leviták 19,2) Jézus az irgalom arcát Isten szentségének arcává teszi. Az Irgalom Isten legtisztább megnyilvánulása az ember életében. „A felebarátod iránt tanúsított irgalommal Istent tiszteled meg.” (Nagy Szent Bazil) Az irgalom Isten embersége és az emberiség isteni jövője is egyben.