A zarándokok nagyon keveset aludtak ma éjszaka! Mindenki korán kelt, hogy elmenjenek vagy a katolikus szentmisére a Szent Lajos templomba, ahol Pezzi püspök atya celebrált vagy résztvegyenek az anglikán egyházközség szertartásán, ahol szívesen fogadtak minden protestáns felekezetű résztvevőt.

Ezután ünnepi vesperáson vettünk részt Kirill patriárkával a Megváltó Krisztus székesegyházban. Az 1860-ban épített majd Sztálin által teljesen lerombolt és 2000-ben újjáépített székesegyház az újjászülető orosz egyház szimbólumává vált.

A szekesegyház tele volt. A kórus és a tömeg gyönyörűen énekelte a húsvéti énekeket. A húsvéti vesperás viszonylag rövid, de túlárad benne az öröm. Az olvasmány János evangélimából való, a Föltámadt Krisztus megjelenik Tamásnak. A patriárka is erről beszélt prédikációjában: Még akkor is, ha nem láthatjuk az Urat, érezhetjük jelenlétét az imában és a másokkal megosztott életünkben.

Majd a papokhoz szólt, arról, hogyan kell megmutatniuk ezt a jelenlétet, különös figyelmet fordítva a fiatalokra, a felnövekvő generációkra, akiknek élményei egészen mások, mint a papoknak, hiszen nem ismerik azt a társadalmat, amelyben a hitet teljesen elnyomták.

Patriarch Kirill and brother Alois, Easter 2011

Aztán mi testvérek köszöntöttük a patriarkát a fiatalok nevében is. Nagyon meleg fogadtatásban volt részünk.

Majd mindannyian összegyűltünk a székásegyház lépcsőin. Mennyi mosolygó, hálával teli arc!

Kicsit később egy asszony az egyik fogadó egyházközségből megekeresett minket, hogy köszönetét fejezze ki. Egy hamburgi lányt fogadott otthonában. Nagyon sokat jelentett neki ez a pár nap, igazi áldásként élte meg a találkozót. Az az érzésem, hogy mindenkinek különleges élményt jelentettek az elmúlt napok eseményei és a zarándoklat nem fejeződött be, hanem egy újabb állomásához érkezett.