Ma reggel Hilaron metropolita által vezetett liturgián vettünk részt a MiAsszonyunk Ikonjáról nevezett egyházközségben.

Olga így ír erről:
„Nagyszombati liturgia. A templom még mindig gyászba öltözött. A sötét színek az egész böjti idő alatt emlékeztetnek minket Krisztus szenvedésére a kereszten. De eljön a pillanat, amikor valami megváltozik. A fekete helyett fehérbe öltözött papok az oltártól az emberek felé jönnek. Az egész templom megváltozik, a díszítés feketéből fehérre vált. Az asszonyok leveszik fekete kendőiket és fehéret kötnek helyette. A kórusból egy idős asszony így magyarázta ezt egy csodálkozva néző fiatal lánynak: »Ma az Úr alszik. Vége a szenvedéseinek. Holnap pedig nyitva áll majd a Mennyország. És a Pokol is nyitva lesz majd.«”

Ez a pillanat, amiről Olga is ír, amikor a papok a fekete ruhájukat fehérre cserélik, volt eddig talán a legmegrendítőbb pillanata a zarándoklatunknak. Előtte egymást követték olyan ószövetségi olvasmányok, melyek Isten szabadító erejéről szóltak és előre vetítették Krisztus Feltámadását. Majd egyszer csak felhangzik Máté Evangéliumának 28. fejezete és itt van a Feltámadás! Először szépen lassan, aztán majd csak később hangzik el a Feltámadás kihirdetése. De már jelen van. Csak úgy mint Mária Magdolnának és a tanítványoknak nekünk is még időre van szükségünk, hogy megérthessük, de már jelen van.

A liturgia után nagyon kedvesen fogadott minket a metropolita. Az egyházközség által vendégül látott fiatalok a szíves látásnak köszönhetően teljesen otthon érezték magukat. A helyi fiatalok nagy örömmel fogadták a zarándokokat.

Olga így ír: „A szombati nap során nagyon sokan mennek a templomba, hogy áldást kérjenek a húsvéti ételekre, húsvéti süteményekre, tojásokra, a pászkára. A papok szentelt vízzel meghintik mindazt, amit az emberek hoznak, miközben ezt az éneket éneklik: »Amikor alászálltál a halálba, Halhatatlan Élet...« Piros gyertyát gyújt mindenki és azt helyezik a húsvéti ételekre. Közeledik az ünnep, már a levegőben érezhető.”

A hit gyakorlásának mozzanatait látva tudjuk, hogy milyen különleges dologban van részünk. Hiszen nem olyan régen ez még elképzelhetetlen lett volna. Az egyházközségekben kis papírkákat osztanak, hogy elmagyarázzák az embereknek a Húsvét valódi lényegét. A vallásos életbe való újra beletanulás talán a hit megújulásához is vezethet majd.

Délután nagyon szép fakultációk vannak szerte a városban. Egy zarándoklat a város központ egyik templomából a másikba. Több csoport különböző utakon indult el. A Tretyakov Képtárhoz hozzáépült templomban az Isten Anya ikonról tartottak előadást. Egy másik helyen az esti liturgiák énekeit lehetett megtanulni.

Annyi mindent lehetne még írni, de el kell indulnunk az éjszakai virrasztásra, ami 23 óra 30-kor kezdődik. Reggel hatra már itthon is leszünk!”

Április 23., Szombat este – április 24., vasárnap reggel

Rövid pihenés a fakultációk után és máris indulunk, hogy odaérjünk éjfélre a Szent Tatjana templomba. Mind a hat fogadó egyházközségben ez az esti liturgia a zarándoklat legfontosabb momentuma.

Mire odaérünk a helyiek már az Apostolok Cselekedeteit olvassák. A nap folyamán az egész könyvet felolvasták. Minden békés. Mindenki várakozással van tele. 23 óra 30-kor elkezdődik a szertartás.

Olga írja: „Sötét van a templomban. A hívek csendben várakoznak piros gyertyáikkal a kezükben. Ezt megelőzően, mindenki, aki akart, felolvashatott az Apostolok Cselekedeteiből, egymás után. Ez az olvasmány már betölti a templomot és mintegy előrevetíti ezt a semmihez sem hasonlítható ünnepet.”

Ebben a csendes várakozásban meghalljuk a Feltámadás első üzenetét. Nagyon halkan, az oltár zárt kapui mögött a papok így énekelnek: „Feltámadásod, ó Krisztus, a mi Megváltónk...”

Majd újra megismétlik, aztán újra, kicsit hangosabban, majd harmadszorra is és végül az egész templom együtt énekel. Minden mozgásba lendül. Megnyílnak a kapuk, a papok és mindenki megindul. A körmenet a harangok zúgásával halad előre. Fények inognak szerteszét. Még a magukat nem hívőnek vallókat is magával ragadja az örömnek ez az el nem nyomható áradata, amely feltör mindenkiből és a templom falain túl is ragyog. Győzedelmes húsvéti énekek szólnak:

„Krisztus Feltámadt a halálból,
Halálával legyőzte a halált
Megszabadít minket a sírból és életet ad!”

Felejthetetlen pillanat. Mindenki háromszor megöleli a körülötte állókat miközben elhangzik a húsvéti köszöntés: „Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!” Egészen Mennybemenetel ünnepéig ezzel a köszöntéssel köszöntik egymást az emberek a hagyományos köszöntések helyett.

Fénytenger, piros gyertyák, örömmel teli arcok. A menet folytatódik tovább a templom kapuin át, melyet eláraszt a fény. A templom színei pirossá válnak, a papok is piros ruhát öltenek. János Evangéliumának eleje hangzik régi és új nyelveken: „Kezdetben volt az Ige...”

Hihetetlen élményben volt részünk! Az ikonosztáz mögül halkan szóló, majd egyre felerősödő szavak segítenek abban, hogy a Feltámadás titkához lassan közelítsünk, majd elérjünk hozzá úgy, hogy egész életünket betöltse.

A menetben haladva csaknem 600-an vagyunk gyertyával a kezünkben és már a Kremllel szembeni utcát teljesen elzártuk. Énekelünk:

_ „Feltámadásod, Urunk, Megváltónk,
az angyalok éneklik a mennyekben.
Add, hogy mi is itt a földön
Tiszta szívvel Téged dicsőítsünk.”

A templom főbejáratához érve megáll a menet és a papok felkiáltanak: „Христс Воскресе!” – Krisztus feltámadt! Egyszerre jön a válasz: „Воистину Воскресе!” – Valóban Feltámadt! Feltör az öröm. Mindenki mosolyog. Belépünk a templomba, amely most fényárban úszik. Meg sem lehet számolni hányszor hangzik még el ez a köszöntés a liturgia során. De egy valami feltűnik: valahányszor válaszolok, tudom, hogy amit mondok, az igaz. A Feltámadást el kell mondani, hogy eljuthasson a szívünk mélyéig. Megértéséhez nem lehet csak intellektuális szinten eljutni.

A papok egymást váltják a húsvéti köszöntésekkel, majd körbe járják a templomot a füstölőkkel. Folyamatosan változtatják ruhájuk színét, fehérről zöldre, kékre, aranyra, pirosra, mintha csak a Feltámadás megváltoztatna mindent, amit látunk, hallunk, megélünk. Egy új teremtés születik.

Végül pedig, a liturgia után mindenki részt vesz az ünnepi étkezésen. Fáradtak vagyunk, fájnak a lábaink, de mégis mekkora az öröm. Hálával telt a szívünk vendéglátóinkért és az ünnep szépségéért!