Krisztus leszállt a föld mélységeibe, majd föltámadt, hogy jelenlétével betöltse a világmindenséget.

Jézus mondja: Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.

Bár a hegyek megindulhatnak és megrendülhetnek a halmok, az én szeretetem nem hagy el soha — mondja az ÚR.

Pál apostol írta: Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is ha élek, akkor is ha meghalok. Hiszen számomra az élet Krisztus.

Jézus Izajás könyvéből ezeket a szavakat olvasta föl: Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket.

Szent János apostol írta: Valaki, az emberfiához, Krisztushoz hasonló, megérintett jobbjával és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó és az Élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké.“

Ha szenvedtek a jóságért, boldogok vagytok. Ne féljetek a fenyegetésektől. Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben.

Krisztus Jézus mindenben hasonló lett az emberekhez, megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta és olyan nevet adott nekik, amely fölötte van minden névnek.