Elsősorban találkozás
A bizalom zarándokútjának államásai során – akár nagyok, akár kicsik, helyikek vagy nemzetköziek – a résztvevők, és a vendégfogadók meghívást kapnak elsősorban arra, hogy találkozzanak másokkal. Néha a családok olyan fiatalokat fogadtak, akik olyan országokból érkeztek, mely pár éve még háborúban állt az övékkel. Az ilyen egyszerűségben megélt vendégszeretet sok gátat és előítéletet dönt le. Ez feltűnő volt a Zágrábban, Szarajevóban, Cochabambában és Nairobiban megszervezett találkozókon.
Korábban, a lisszaboni találkozó után, az egyik fiatal így jellemezte a „nemzetek ünnepét”, amelyre december 31-én került sor: „Amikor éjfélt üt az óra, az emberek megölelik egymást. Mindenféle nyelven jókívánságok hangzanak el. Az újdonsült barátok egymást keresik a tömegben. Egy hatalmas tábortűz körül éneklünk, megköszönjük egymásnak a találkozót, a fogadást, az ajándékokat.”
A bizalom zarándokútja elsősorban egy találkozás a föltámadt Krisztussal és a fiatalokkal. A közös imák során megnyitjuk magunkat Isten előtt. A megosztáson és a vendégszereteten keresztül áthágjuk a válaszfalakat és a különbségeket, és ezáltal gazdagítjuk egymást.
Benső élet és szolidaritás
A bizalom zarándokútját a földön a legkülönbözőbb országokból összesereglő fiatalokkal együtt járva mindnyájunk számára egyre bizonyosabbá válik, hogy minden ember egy és ugyanazon családnak a tagja, és Isten kivétel nélkül mindenkiben jelen van. (Alois testvér, Levél Kalkuttából)
Roger testvér fontosnak tartotta, hogy ne szerveződjön mozgalom a közösség körül. Éppen ellenkezőleg, a közösség arra hívja a találkozók résztvevőit, hogy hazatértük után éljék meg otthon azt, amit megértettek az Evangéliumból. Eközben egyre inkább megismerik saját magukat, és felfedezik a szolidaritás eszközeit, amelyeket a környezetükben meg is valósíthatnak. Sok országban rendszeresen összegyűlnek a fiatalok, hogy együtt imádkozzanak és taizéi énekeket énekeljenek, de közben a helyi egyházi életben is részt vesznek.
Amikor idejük engedi, a közösség testvérei meglátogatják ezeket a fiatalokat, hogy támogassák őket a keresésükben. Ezek a találkozások a bizalom zarándokútjának kis lépései; lehetőséget nyújtanak, hogy elmélyítsük az elköteleződésünket az egyházban, és hogy felkeressük a helyi plébániákat.
A testvérek mindenütt igyekeznek támogatni a békére és kiengesztelődésre való törekvéseket. A bizalom zarándokútja egyre inkább kiszélesedik „egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8). A közelmúltban találkozót szerveztek Ázsiában, Kalkuttában (India) és Dél-Amerikában, Cochabambában (Bolívia). Minden év végén egy nagy találkozóra kerül sor valameyik európai nagyvárosban.
Néhány testvér távol él Taizétől, főként nagyon szegény emberek között. Foglyokkal dolgoznak Szöulban (Korea), siketekkel és némákkal Brazíliában, mozgássérülteket támogatnak Bangladesben, és gyerekekkel foglalkoznak Dakarban (Szenegál). Ezeknek a „taizéi házaknak” a léte az imádságon és a közösségi életen alapul.
Bizalom a földön
A honlapnak ezen a részén információt találunk a közelgő találkozókról, a testvérek látogatásairól a különböző kontinenseken, a közelmúltban megrendezett találkozókról, valamint olvasni lehet az Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsiában élő testvérek életéről.
A különböző kontinenseken tett látogatásai során Alois testvér nyilvános levelet ír, amelyet az év végi európai találkozón tesz közzé. Ez a levél szolgál alapul az elmélkedésekhez egész évben a találkozókon mind Taizében, mind másutt.
A „Taizéi hírek e-mailen” kb. havonta érkezik. Számot ad arról, hogy mi történik Taizében és számos országban, információt nyújt a találkozókról, és közli a honlapon történt frissítéseket.