magyar

TAIZÉ

2018. december 29., szombat

 

Ezekben a napokban, amikor Madridban együtt vagyunk, oly sok különböző országból érkeztünk! És mindazok, akik vendégül látnak bennünket, különböző nemzedékeket képviselnek. Ezekkel az emberekkel, akikkel eddig még sosem találkoztunk, megtapasztaljuk a közösséget. És ebben örömre lelünk.

A mi bizalom zarándokutunk egyben benső kaland is. És ma este, találkozónk kapcsán, erre szeretném irányítani a figyelmeteket: a másokba vetett bizalom, a magunkba vetett bizalom és az Istenben vetett bizalom szoros kapcsolatban álló valóság.

A bizalom nem vak és nem naiv, és nem is ábrándozó, képes megkülönböztetni a jót és a rosszat. És ez az a bizonyosság, ami bármilyen helyzetben, még sötét órákban is, megnyitja az élet felé vezető utat.

A bizalom nem passzív, hanem benső erő, ami minden helyzetben kiprovokálja, hogy lépjünk tovább a teljesebb élet felé, és hogy másokat segítve életünk még teljesebb legyen. Serkenti a képzeletet, bátorságot ad és készséget a kockázat vállalásra.

De mindnyájan tisztában vagyunk azzal is, mit jelent a bizalom hiánya. Kedvtelenség, kudarcok, összetört barátságok, erőszak, természeti katasztrófák, betegségek, mindezek aláássák a bizalmat. A bizalom sérülékeny dolog.

Istenbe vetett bizalmunk is törékeny. Bizonyos mértékben már mindannyian megtapasztaltuk a kétkedést: kétkedünk Isten szeretetében, néhányan még Isten létezésében is kétkednek. Akkor hát hol találjuk a bizalom forrását?

Hogy bizalomra szülessünk, ami bennünk újjáéled, szükségünk van valakire, aki megbízik bennünk, aki befogad minket, aki felajánlja vendégszeretetét.

Ma este olvastunk Jézus életéből egy sokatmondó történetet. Jézus a viharos tavon járva megy oda tanítványaihoz, hogy velük legyen. A történet a mi modern fülünk számára valószínűtlennek hangzik. De ne felejtsük Jézus szavait: “Ne féljetek. Itt vagyok.” És Péternek, aki csatlakozni akar hozzá a vízen járva, ezt mondja: “Jöjj!” És Péter beugrik a vízbe. Szemét Jézusra szegezve képes előre jutni, de ahogy hagyja magát a veszélytől megfélemlíteni, süllyedni kezd.

A tanítványok számára Jézus nemcsak a tanítómester, aki tanítja őket. Jézus arra hívta őket, hogy legyenek vele és tanítványként küldi őket, mivel bízik bennük. Bár mi is úgy látnánk Jézust, mint aki teljesen megbízik bennünk…

Még ha a világ legnagyobb bűnösei lennénk is, Jézus ugyanazokkal a szavakkal szólna hozzánk, mint tanítványaihoz: “Ne féljetek, itt vagyok.” Mindnyájunkhoz, mindegyikünkhöz ugyanazt a hívást intézi, mint Péterhez: “Jöjj!”

Avilai Szent Teréz, a XVI. század egyik kiemelkedő nőalakja, akinek hatását még ma is érezzük, az általunk is énekelt szavakat hagyta ránk: “Nada te turbe, nada t’espante, quien a Dios tiene nada le falta” (Ne félj, ne aggódj, ha tiéd Isten, tiéd már minden). Ezt is mondta: “Aventuremos la vida!” (Kaland az élet!). Igen, az élet csodálatos kihívás annak, aki elhatározásokat és bátor döntéseket hoz

Mik ezek a bátor döntések? Mindegyikünk hívást kapott arra, hogy válaszként elinduljon a benső zarándokúton, ami a kételyből és félelemből a bizalom felé vezet. Mindannyiunk számára az a feladat, hogy befogadjuk Krisztus szeretetét és így építsük a bizalmat és a békét közvetlen környezetünkben, és tőlünk távol is.