Ljubljana, 2012. május

Találkozások mozaikja a szlovéniai tavasz közepén

2012. április 28-tól május 1-jéig egy nemzetközi ifjúsági találkozó került megrendezésre Szlovénia fővárosában. A Bizalom zarándokútjának ezen újabb állomása lehetővé tette a különböző országokból érkező résztvevőknek a szlovéniai vendégszeretetet megtapasztalását és hitük elmélyítését.

Magyarország különböző részeiről több, mint 100 fiatal vett részt a találkozón.


A tavasz első napjai a Ljubljanica partján a derültség szép benyomását adták a belváros sétálóutcáinak. Mint egy mozaikképen, a város minden résztvevője, önkéntese és kereszténye egy-egy sajátos színt hozott a különböző országokból, generációkból és kultúrákból és a keresztény felekezetek egy igaz képet adtak az egyház egyetemességéről.

Egyeseket ez a találkozó egy 25 éve, szintén Ljubljanában megrendezett összejövetelre emlékeztetett, amire Alois testvér hivatkozott is az első este folyamán:

A Bizalom zarándokútjának egy újabb állomását éljük meg itt, Ljubljanában. Jó emlékeznünk arra, hogy ez a zarándokút már régen elkezdődött, és arra is, hogy a 25 évvel ezelőtti állomáson egyesek szülei is részt vettek. Ne felejtsük el azt sem, hogy Roger testvér már korábban is járt Szlovéniában azért, hogy részt vegyen egy gyönyörű találkozón Stičnan. Mindeközben a szabadság útjára lettünk vezetve. Még akkor is, ha ez az út néha nehéz és akadályokkal teli, meg szeretnénk újítani hálánkat és továbbra is bátran kívánunk előre haladni.

A fiatalabb nemzedékeknek is vannak emlékeik az ezen európai régiót szétválasztó, húsz évvel ezelőtti konfliktusokról. A dél-ausztriai Stefan írja:

Még mindig meg vagyok hatódva a fogadó családommal folytatott értékes beszélgetések, a műhelyfoglalkozások és természetesen a közös imák miatt. Mivel egy a szlovéniai határhoz közeli városban, Villach-ban nőttem fel, tanúja voltam a 90-es évekbeli összecsapásoknak. Láttam a tankokat, amint elfoglalják helyüket a hegytetőn, és a Villach-on átvágó katonákat. Tapasztaltam az idősebbek és szüleim nyugtalanságát. Ma egy demokratikus ország fogadott a vendégszeretetével. Istenben minden lehetséges – a határok átléphetőek. Ő még a legsötétebb pillanatainkban is velünk van és a lelki közösség megvalósítható.

Határok átlépése: ez az, amit minden fiatal megtapasztalt annak érdekében, hogy elérjenek Szlovéniába. Maria és Radek Lengyelországból elmesélték hogyan vált a Ljubljanáig tartó útjuk a bizalom zarándokútjának nélkülözhetetlen részévé.

Ez alkalommal úgy döntöttünk, hogy stoppolni fogunk. 26 órába telt eljutni Krakkóból Ljubljanába. Ez egy hatalmas lehetőség volt arra, hogy megbízzunk azokban az emberekben, akikre rá voltunk utalva az út során. Beszélhettünk nekik Taizéről, tanúbizonyságot tehettünk és elmagyarázhattuk, mi motivált minket arra, hogy részt vegyünk ezen a találkozón.

A zarándokokat egy a városból és környékéről érkező önkéntesekből álló csoport fogadta, akik hetek óta készültek az eseményre. Az egyházközségekben, ifjúsági központokban minden részletet gondosan kidolgoztak és már nagyon várták az érkezőket. Az egyik egyházközösségből érkező Matej azt írja:

Már az előkészületek megkezdésekor nagy lelkesedéssel töltött el az a gondolat, hogy fiatal keresztényeket fogadhatunk, együtt imádkozhatunk velük, vidámságot meríthetünk a reményükből, hitükből és bizalmukból. Mindamellett, a plébánia koordinátoraként, az első feladatom az volt, hogy vendéglátó családokat találjak a zarándokoknak. Mélyen megérintett a családok nyitottsága, akik gyakran a szabadidejüket áldozták arra, hogy fogadják a fiatalokat. Amikor az első zarándokok megérkeztek, a családok pedig fogadásukra érkeztek, Isten áldásának ajándékát érezhettük a mindkét oldalról megtapasztalt őszinte lelkesedés által.

A fiatal zarándokok több mint harminc különböző országból érkeztek, különösen Kelet- és Közép-Európából (Magyarország, Ukrajna, Lengyelország), de Nyugat-Európából is, sőt még Nepálból és Új-Zélandról is. Ez utóbbi országból érkezett Daniel írja:

Először is szeretnék köszönetet mondani a vendéglátó családoknak és plébániáknak a kedvességükért és vendégszeretetükért. Ez a találkozó egyedülálló élményt nyújtott egy magamfajta új-zélandinak. Egyszerre volt érdekes és megvilágosító tanulni és tapasztalatot szerezni a szlovén kultúrából, az európai fiatalok közösségéből. Protestáns háttérrel rendelkezve a legmeglepőbb felfedezést a testvéri szeretet és értékek megtapasztalásakor tettem, amiben mindannyian osztozunk keresztények lévén. A ljubljanai találkozón valóban érezhettem a fiatalok között létrejövő közösséget és összetartást.

JPEG - 24.5 ko

A Bizalom zarándokútjának találkozóin leggyakrabban az adott és kapott vendégszeretet az, ami megmarad a legjellegzetesebb emlékként. Egyes fiatalok bicikliket kaptak kölcsön, hogy egyszerűbben közlekedhessenek, másokat pedig minden nap elkísértek a különböző helyszínekre. Az utolsó napon nagy szomorúság látszott a gyerekek arcán, amikor vendégeiktől búcsúztak. Az indonéziai Lucas ír nekünk a tiszavirág életű barátságáról:

Ez a Ljubljanában megrendezett esemény az első találkozómra emlékeztet Zágrábban, Horvátországban. Az emberek mindkét városban nagyon nyitottak és befogadóak. Tisztán érezhető, hogy a családi és közösségi kötelékek nagyon erősek. Különösen az én vendéglátó családomnál láttam a szülők között azt az igaz szeretetet, ami később a gyerekekben virágzik tovább és hozza gyümölcsét.

Néha akadtak kommunikációs gondok, de ez semmilyen szinten nem zavarta meg a körös-körül érezhető jóindulatot, ahogy azt a Németországból érkezett Daniel is elmondja:

A Ljubljanában eltöltött idő nagyon fontos volt számomra. Igaz barátságot tapasztaltam és azt, hogy itt tényleg szívesen fogadnak. Például a vendéglátó családommal való kommunikáció nem volt túl egyszerű a nyelvi különbségek miatt, mégis szép pillanatokat töltöttünk el együtt, a légkör pedig mindig nagyon kellemes volt.

Minden nap reggeli imával indult a város különböző templomaiban. Ez után a csoportbeszélgetések lehetővé tették a fiatalok számára, hogy elmélyülten elmélkedjenek különböző bibliai témákról és a 2012-es levél témáiról (Egy új szolidaritás felé [article3306.html]).


JPEG - 23 ko

Délutánonként a találkozó számos műhelyfoglalkozást kínált a fiatalok és a városi keresztények számára a hitélet, művészetek és társadalmi élet különböző témáiban. Többek között lehetőség nyílt vezetett látogatásra ljubljanai szerb ortodox templomba, beszélgetésre egy a világháború során elhurcolt emberrel, találkozóra egy L’Arche háztartásnál, találkozásra a Jézus Kis Testvérei közösség tagjaival. A társadalmi életben és politikában elkötelezett képviselők jelenlétükkel támogatták a találkozót, a különböző országokból érkező fiatalokat pedig a Városházára várták egy kötetlen találkozóra.


JPEG - 15.4 ko

Az esti étkezéshez a fiatalok egy parkban gyűltek össze a helyi jezsuita közösség meghívására. A város legnagyobb templomát (Sv. Jozefa) is a találkozó szolgálatára bocsátották. Az egyszerű dekoráció, a kórus, a zenészek és minden résztvevő igazi erőforrássá tették az imákat. Úgy, mint a különböző taizéi énekek, két szlovén egyházi népének is felkerült gyülekezet repertoárjára. Egy 16 éves francia fiatal idézi fel magában a következőket:

Ez alatt a pár nap alatt Ljubljanában újra felfedeztem a Taizé Közösség nyújtotta imákat, énekeket és csendet. Helyszíntől függetlenül mindig hihetetlen jó érzés ennyi fiatal között énekelni. Szlovén nyelven imádkozni is feledhetetlen élmény.

Az utolsó közös ebédet az egyházközségekben fogyasztották a fogadó családokkal és a fiatalokkal. Nagyon kellemes látványt nyújtott a különböző generációk közösen eltöltött piknike, gyermekektől az idősekig, a különböző országokból érkezett fiatalokat beleértve. A találkozó végén Ljubljana érseke fogadta az összes résztvevőt a székesegyházban egy utolsó közös imára, majd eljött a búcsú pillanata. Alois testvér ekkor fejezte ki szívből jövő köszönetét a vendéglátó családok és az egyházközség tagjai, valamint a számos fiatal önkéntes felé, akik részt vettek a találkozóm. Valeria Fehéroroszországból így foglalja össze az eseményt:

Az elmúlt pár nap folyamán a Jézussal való közösség rejtélyességéről és öröméről gondolkozhattam. Ez egy rejtély, mert Jézus mindenkit úgy fogad el, ahogy hozzá érkezik. Ez a közösség örömteli, mert azzal, hogy kiveszem a részemet belőle tudom, hogy nem veszítem el azokat az embereket, akiket megismerek és akikkel találkozom életem során. Ezek a napok telis-tele voltak új találkozásokkal és az egységben élés örömével.

Printed from: http://www.taize.fr/hu_article13949.html - 23 November 2019
Copyright © 2019 - Ateliers et Presses de Taizé, Taizé Community, 71250 France